A Georgikon tanárai, diákjai, segítői, a kor hírességei

Festetics György és halála után fia, Festetics László nagy figyelmet fordított a georgikoni tanárok kiválasztására, továbbképzésére, külföldi tanulmányútjaira. A Georgikon első tanára Bulla Károly Nándor (1797-1799), a második Pethe Ferenc (1797-1801) volt. Az egykori tanárok közül többen neves szakíróként is ismertté tették magukat. Több évtizeden keresztül viselte az archon, vagyis igazgatói címet Asbóth János (1802-1817) és Gerics Pál (1818-1848).

 

A Georgikon fennállása alatt végzettek - több mint 2000 hallgató - egzisztenciális előnyhöz jutottak, keresett szakemberek lettek az egész birodalomban, az alapos természettudományi, műszaki, gazdasági ismeretek mellett munkaszervezési ismeretekkel is felvértezve segítették a feudális rendszer lebontását. A Georgikon diákjai közül többen (Balásházy János, Milotai Ferenc, Lencsés Antal, Érkövy Adolf) szakíróként is a mezőgazdaság korszerűsítésének népszerűsítőivé váltak.

 

A Georgikon tanárai

Angyalffy Mátyás (Naszály, 1776. február 5. – Pozsony, 1839. március 17.)
Festetics György gróf 1818-ban a gyermekei nevelésével bízta meg, és meghívta tanárnak Georgikonba. Itt öt évig tanított mezőgazdaságtant, jószágkezelést és gazdasági technológiát. Két éven át az archoni tisztséget is betöltötte, akinek a feladata a tanárok ellenőrzése és az elméleti és gyakorlati oktatás összhangjának biztosítása volt.

Asbóth János (1768. december 13., Nemescsó - 1823. június 19., Zombor)
1801-től a Festetich féle keszthelyi Georgikon igazgatója, a gazdasági tudományok tanára, közben egy ideig Festetics György jószágigazgatója is.

 

A Georgikon diákjai

 

Szendrey Ignác (1800-1895), a költőfeleség, Petőfi Sándorné édesapja

1800. november 9-én Aszalón született. Középiskola után 1824-től a Georgikon felsőfokú képzésben vett részt, majd mint gazdatiszt, a keszthelyi Festetics-uradalomban ispánként dolgozott. Az alsómajori tisztilakban lakott feleségével. Itt született Júlia lányuk, és nevelkedett kilenc éves koráig.  1938-ban elköltöztek az Alföldre. A Károlyi-család szolgálatában a mágocsi és erdődi uradalomban dolgozott, jó szakember hírében állt, rövid idő alatt felvirágoztatta a rá bízott birtokot. A forradalom évében, 1848-ban Debrecenben házat vásárolt, hogy Júlia lányáék közelében lehessenek, de csak néhány hónapig tartózkodtak Debrecenben. 1849. márciusában felesége, Anna elhunyt. 1853-ban mint uradalmi főfelügyelő vonult nyugdíjba. Pesten vett lakást, de állandó szálláshelye továbbra is Mágocs maradt.  1860-ban második feleségével költözött fel végleg Pestre. Szívesen vett részt fürdőkúrákon Parádon, Karlsbadban. Júlia lányát kétszer is elkísérte balatonfüredi fürdőkúrára. 95 évesen, Mária és Júlia leányát, Zoltán unokáját túlélve magányosan halt meg.

 

 

A kor hírességei, georgikoni és keszthelyi kapcsolatok

 

Nagyváthy János (1755-1819) az első magyar nyelvű mezőgazdasági kézikönyv szerzője, kiváló szakíró, a Festetics-uradalmak jószágkormányzója

1755. január 19-én született Miskolcon. Szülővárosában végezte a középiskolát, majd Sárospatakon jogot és teológiát tanult. Néhány évig Szapáry István gróf családjánál nevelőként, majd Losoncon tanárként dolgozott. Szemészeti kezelés miatt Pestre költözött, itt tartózkodása alatt bejárt az egyetemre Mitterpacher Lajos mezőgazdaságtan professzor óráira. Hét évet katonaként töltött, bejárta Ausztriát, Itáliát, Belgiumot. Miután leszerelt, egy Bécs melletti uradalomban dolgozott. Tagja volt a szabadkőműves Magnanimitas („Nagyszívűség”) páholynak. Neve többször szerepelt az 1790-es évek – uralkodóellenes - titkos rendőrségi jelentésekben. A kilencvenes évek elején több felvilágosult szellemű röpiratot is közzé tett. 1790-ben jelent meg név nélkül tolmácsolt híressé vált írása a „Veres Barát”. Aktív részese volt a Magyar Tudós Társaság megszervezésének. 1791-ben, Széchenyi Ferenc gróf támogatásával jelent meg „A szorgalmatos mezei gazda” című kétkötetes mezőgazdasági kézikönyve. A könyv sikerének is köszönhető, hogy meghívást kapott Festetics György gróf birtokainak igazgatására. Jószágkormányzóként átfogó, kéziratos birtokigazgatási utasítást, „Közönséges Instructio” tett közzé, elsőként bevezette a kettős könyvelést, amellyel elérte a kiterjedt uradalmak egységes és szigorú gazdálkodását. Öt év eredményes keszthelyi tevékenység után 1797-ben a Festetics-birtokok egyikére, Csurgóra került nyugállományba. A gróftól kapott földeken önállóan gazdálkodott, mintaszerű szőlő- és gyümölcstelepet létesített, részt vett a Festetics gróf által alapított csurgói gimnázium ügyeinek intézésében. Gazdálkodásban szerzett tapasztalatait négy új szakkönyvben foglalta össze: Magyar házi gazdasszony, Magyar practicus termesztő, Magyar gazdatiszt, Magyar practicus tenyésztő. Könyvei már csak halála után néhány évvel jelenhettek meg. 1819. február 13-án tüdőgyulladásban hunyt el.  

 

 

Festetics Imre  gróf (1764-1847), a Georgikont alapító Festetics György öccse, juhnemesítő, szakíró.  Kőszeg környéki birtokain gazdálkodott, nemzetközileg is jegyzett juhászattal rendelkezett. Juhtenyészetében tanulmányozta a tulajdonságok átöröklését, és tudományos jelentőségű következtetésekre jutott. Megfigyeléseit szaklapban  publikálta. Az „Oekonomische Neuigkeiten und Verhandlungen” 1819. április 22-én Brünnben megjelenő írásában, a világon elsőként használta a „természet genetikai törvényei” (die genetische Gesätze der Natur) kifejezést és  megfogalmazta a genetikai kísérletezés kutatói elveit, a második hibridnemzedék törvényét, a mutáció (hírtelen változás) alapelveit, a szelekció és evolúció kapcsolatát.

Egyelőre még Magyarországon sem kap kellő hangsúlyt, hogy négy évtizeddel Mendel, a nagy morvai tudós előtt magyar szakember által megfogalmazódtak a „mendeli törvények” csírái.

 

Asbóth Sándor (1811-1868) mérnök, honvédtiszt. Keszthelyen született, apja Asbóth János, mezőgazdász, a Georgikon tanára. Selmecbányán felsőfokú képzésben vett részt, mérnöki oklevelet szerzett. 1848-ban mérnökkari tiszt lett, később Kossuth szárnysegédjeként vett részt a szabadságharcban. A szabadságharc bukása után Amerikába emigrált. Amerikában mérnökként dolgozott, számos sikeres tervezés, fejlesztés fűződik nevéhez. Részt vett a függetlenségi háborúban, 1861-1865 között Lincoln  tábornoka, Florida és Kentucky katonai parancsnoka. 1866 után az USA nagykövete lett Uruguayban és Argentínában. Buenos Airesben halt meg. Keszthelyi szülőházán emléktábla áll.

 

Csány László (1790-1849) politikus, közlekedésügyi miniszter, Zala megyei földbirtokos. Az 1840-es években Zala vármegyében Deák Ferenc mellett az ellenzéki mozgalom vezére, a védegyleti mozgalom harcosa. A szabadságharc idején Kossuth odaadó híve. Megszervezte a nemzetőrség és népfelkelés fegyverbe állítását, kiképzését, utánpótlását. 1849. május 2-től közlekedési miniszter a Szemere-kormányban. A világosi fegyverletétel után a haditörvényszéki tárgyalás során szilárdan kitartott meggyőződései mellett, Haynau Pesten felakasztatta.


Vissza a nyitóoldalra
Akadálymentes verzió