Az 1825-ben épített barokk magtárépület első emeletén berendezett agrárszakoktatás kiállításban megismerkedhetünk az 1797-1945 közötti időszak, a Georgikon és a jogutód állami felsőfokú tanintézet történetével, az itt oktató országos hírű gazdasági szakemberek, természettudósok munkásságával, a korabeli dokumentumokkal, tanrendekkel, az oktatást segítő modellekkel, szakkönyvekkel. A 18. század végén, amikor a Nyugat-Európában dúló háborúk idején megnőtt a magyar mezőgazdaság felvevő piaca, Tolnai Festetics György gróf az elsők között ismerte fel, hogy a gazdaság modernizálásával kell növelni a termelést, és a fejlesztés nem csak tőkebefektetés kérdése, hanem feltételezi a megfelelően képzett szakemberek jelenlétét is a gazdaságban. 1797-ben megalapította keszthelyi birtokán a Georgikont, Európa első felsőfokú agrár-szakoktatási intézményét, amely 51 évig működött.

 A nyolc intézetből álló Georgikonban a felsőfokú gazdatiszti, erdészeti, mérnöki, jogi képzés mellett több szakon közép, vagy alapfokú (pl. erdész, építész, ménesmester, kertész, földműves, gazdasszony) képzés is folyt. Az alapos természettudományi, műszaki, gazdasági ismeretek mellett egy új kapitalista munkaszervezési modellt is elsajátítottak az itt tanulók. Festetics gróf sokat áldozott iskolájára, tanulmányi ösztöndíj-felhívást jelentetett meg azok számára is, akik nem birtokain kívántak elhelyezkedni. Már az alakulás évében kijelölésre került az intézethez kapcsolódóan a tangazdaság területe, és elkezdődött a központi major építése. A gyakorlati oktatás kiterjedt a szántóföldi növénytermesztés, gyümölcstermesztés, szőlészet, kertészet, juh- és szarvasmarha-tenyésztés, sertéshizlalás, méhészet, selyemhernyó-tenyésztés területére, az itt tanulók megismerhették a korszerű agrotechnikai, termesztési, tenyésztési eljárásokat. Az intézményben több neves szakember is tanított, az oktatói munka mellett kiemelkedett az újszerű agrotechnikai módszerek, vetésforgók alkalmazásával Pethe Ferenc, kertészeti tanulmányaival Asbóth János, juhtenyésztési témakörben Angyalffy Mátyás, Liebbald Gyula, szőlészet-borászat terén Lehrman József, növénytani kutatásaival Lencsés Antal, korszerű növénytermesztési szakkönyveivel Rumy Károly György. 1848 júliusában a diákok elsők között csatlakoztak a zalai önkéntesekhez. A szabadságharcot követően már nem nyithatta meg kapuit a Georgikon.

A keszthelyi agrárszakoktatás 1865-ben egy új, állami tanintézeti formában, az Országos Gazdászati és Erdészeti Tanintézet keretében szerveződött újjá. A tanintézet az átalakított megyeházban (ma: Polgármesteri Hivatal) kapott helyet, a tangazdasági területet a központi majorral a város keleti részében jelölték ki. A Georgikon 100 éves évfordulójára (1897-re) Schadl János tervei alapján elkészült az új oktatási épület, amelyre Groffits Gábor tervei alapján 1929-ben emeletet építettek, új laboratóriumokat rendeztek be, jelentősen javultak az oktatás feltételei.

Az intézményben több olyan tudós is tevékenykedett (Balás Árpád, Sporzon Pál, Csanády Gusztáv, Deininger Imre, Lovassy Sándor), akik jelentős hatást gyakoroltak a századforduló magyar mezőgazdaságának alakulására, illetve természettudósként értek el jelentős eredményeket.

A nyolcvan éves időszak alatt nagy hangsúlyt kapott a gyakorlati oktatás. A tangazdaság sikeresen működött, kiemelkedő eredményeket ért el - különösen az 1920-as évek végétől - az állattenyésztésben, elsődlegesen a juh- és a szarvasmarha-tenyésztésben, valamint a szőlészet és borászat terén.