Az uradalmi majorok fontos része volt a kovács- és bognárműhely. A régi istállóépülethez kapcsolódó műhelyek korabeli berendezéssel láthatóak, felidézik a 20. század elején még nagy jelentőségű kismesterségeket.

A kovács főleg patkókat és vasalásokat készítő fémfeldolgozó mester, régi nevén vasverő. A mesterségnek különböző típusai alakultak ki: cigány-, uradalmi-, gépész-, falusi- és konvenciós kovács. A falusi vagy patkoló kovács a paraszti munkaeszközök készítésével, javításával, lovak és igásmarhák patkolásával foglalkozott. A patkó védi az igavonó, munkavégző állatok ─ ló, ökör, öszvér, néhol tehén ─ patáját, megkönnyíti a járást, de a patahibák javítását, beteg paták gyógyítását, a hibás járás, sántaság megszüntetését, megelőzését is szolgálja. A kovácsok az izzóra hevített vasat tűzifogóval tartották a kezükben, és az üllőn kalapálással alakították, majd vágták a kívánt formára. A nagyobb kovácsműhelyekhez kovácsolósajtó is tartozott.

A bognárműhelyben készítették, javították a szekereket, de itt történt a különböző eszközök, szerszámok, gazdasági gépek fa részeinek készítése, javítása. A bognár vagy kerékgyártó a kovácsmesterrel együttműködve végezte munkáját. A bognár legfontosabb szerszámai közé a különféle fejszék, fúrók, gyaluk, vésők, fűrészek, körzők tartoztak. A műhely fontos része volt a faragópad (vonószék) és a gyalupad.

A kocsik és szekerek jellege tájanként eltért egymástól, különböző típusok alakultak ki, alkatrészeit egészséges, egyenes szálú akác, kőris, szil, bükk vagy tölgyfából készítették, amelyet használat előtt edzésképpen forráztak, illetve melegítettek. A fakerekek futó, teherhordó, ívelten kiképzett része a keréktalp, amelyet sablonok alapján faragtak, formáltak. A kerékszéken fúrták ki a küllők helyét, és illesztették össze a kereket. A kerék középső részét, a kerékagyat külön esztergán készítették. A kerékagyat, hogy ne bővüljön ki túlságosan, csapkarikákkal védték, a csapnyílásokba 10-12 küllőt helyeztek.

Az uradalmi kádárműhely a bejárati udvarról nyílik. A dongás edényeket - hordókat, dézsákat, csöbröket, puttonyokat - készítő mesterek a kádárok. A hordó oldalát képező hajlított léc a donga. A kádárok munkájához tartozott az edényekhez való fa kiválasztása, a donga készítése, az abroncsvágás, az abroncsfeszítés, a dongás edények  összeállítása, a  régi edények javítása, a megereszkedett abroncsok húzása.

A műhelyben láthatók a kádármesterek munkái, a legfontosabb gépei és eszközei:  fűrészgép, fasatú, gyalupad, abroncshajlító-gép, köszörű, körzők, mércék, dongaminták, abroncsok, különböző méretű gyaluk, akonalyuk-fúrók, csínvágó gyaluk.