Gabona- és kásanövények:
Az alakor az egyik legrégebben hasznosított gabonafélénk. Valószínűleg az európai földművelés kialakulásával egyidős ősi búzafaj. Jelentősége hajdan nagy volt, ami a termelékenyebb gabonafajok és fajták elterjedésével erősen csökkent. Erdélyben hagyományos lepényféléket, pogácsát és kenyeret sütnek belőle, szárából pedig szalmakalapot készítenek. Az alakor termesztése iránti érdeklődés igen értékes beltartalma miatt ismét fellendült. Mostoha körülmények között, hegyvidékeken is termeszthető.
A tönke termesztése a neolitikumban kezdődött, és az ókori nagy birodalmak legfontosabb gabonája volt. Kalásza kétsoros, éretten fekete színű, pelyvás szemtermése hántolás után őrölhető. Viszonylag nagy fehérje tartalmú szemtermése igen kemény. Hozzá hasonlóan tojásfehérje nélkül is alkalmas tésztakészítésre a csupasz, pelyvátlan durum – magyarul keményszemű – búza, a makaróni alapanyaga. Az olasz tésztagyárak sokáig a minőségi magyar durumtermésből vásároltak. Éghajlati igényei és gyengébb termésminősége miatt nálunk sohasem terjedt el a felfedezésének helyéről nevezett lengyel, és a hasas, gyakran ágas kalászú angolbúza.
A tönköly sorozat búzafajai közül maga a tönkölybúza a pelyvás gabonák közé tartozik, szemtermése magas fehérjetartalmú, nehéz metélt tészta és galuska készítésére, továbbá takarmányozásra alkalmas.
A kenyérbúza kalásza szálkás vagy tar lehet, szemtermése csupasz. Nálunk eredetileg sztyepp típusú, szárazságtűrő, kiváló minőségű őszi és tavaszi búzák jellemzőek. Magyarország a 19-20. század fordulóján a világ 4. legnagyobb búzatermesztő országa volt. A búzaliszt kenyéripari minőségét a sikértartalma határozza meg. A száraztészták lisztjét tojással gyúrják. A tarhonya készítésének hagyománya a vadmadarak nyújtotta tavaszi tojásfehérje bőség tárolási módjára tekint vissza. A hazai búzanemesítés úttörője Mokry Sámuel. A híres tiszavidéki tájfajtából Székács Elemér állított elő kiváló fajtákat. Baross László Bánkúti 1201-es búzája a kanadai búza-világkiállításon 1933-ban első díjat nyert. Amellett, hogy Fleischmann Rudolf egyik őszi búzája még ma is köztermesztésben van, a régieket leváltották a nagy termőképességű, gépesítésre alkalmas fajták.
Valószínűleg a rozs a legfiatalabb gabonafélénk. Eredete két és félezer évre vezethető vissza, amikor a búza gyomnövénye volt. Vetésterületének legnagyobb része Európában van, azokon a gyengébb termékenységű talajokon, ahol a búza termesztése már nem gazdaságos. Rozstermesztő tájaink a Nyírség, a Duna-Tisza köze, Somogy, Veszprém és Zala megye. Lisztjéből jó minőségű kenyér készíthető, abraktakarmány, hosszú és szívós szalmaszára alom és hagyományos tetőfedő zsuppszalma, zöldtrágya és zöld- vagy keverék takarmány, talajvédő és zöldtrágyanövény.
A tritikálé a búza és rozs keresztezésével előállított hibridfaj. A 19. század végén elkezdett kísérletek az 1950-es években vezettek eredményre, amikor végre állandósult és termékeny utódot sikerült létrehozni. Szára a rozshoz hasonlóan magas, szemtermése nagyméretű, és a rozshoz hasonlít, fehérjetartalma kiemelkedő. Takarmány- és kenyérgabona-növényként egyaránt értékes.
Az árpa a búzával egyidős kultúrnövény. A magyarság a bolgár-törökökkel való együttélés idején ismerhette meg, akárcsak a búzát, amint a nevük származása igazolja. Fogyasztása kása és kenyér alakjában egészen a múlt századig jelentős volt; a búza előretörése szorította vissza. Söripari alapanyag, ló- és sertéstakarmány, kenyérsütésre kevésbé alkalmas. Hazánkban elsősorban őszi árpafajtákat termesztenek. Nagy fajtaváltozatosságot mutat. A kalász szerkezete, illetve a szemtermések helyzete alapján kétsoros, hatsoros és négysoros (egyenlőtlenül hatsoros) árpákat különböztetünk meg.
A zab elsősorban nagyon fontos abrak-, zöld- és tavaszi keveréktakarmány gabona. Szára a tavaszi árpa szalmájához hasonló értékű takarmányszalma. Értékes beltartalma alapján emberi táplálkozásra, zabpehely, zabliszt, csecsemőtápszerek készítésére, sőt gyógynövénynek is alkalmas. Főleg a hűvösebb, mérsékelt éghajlatú országokban termesztik. Valószínűleg lovas népek hozták magukkal a népvándorlás idején. A termesztett zaboknak két típusa van: a hegyes szemű pelyvás zabok és a csupasz zabok. Az abrakzabnak két alfaja különböztethető meg: az őszi és tavaszi vetésű bugás zab és a tavaszi zászlós zab A vadzabok gyomnövények, közülük legismertebb a szemtermését aratás előtt elhullató hélazab.
A köles a sztyeppi népek kedvelt, olykor egyedüli gabonája. Európában a neolitikum óta termesztik. Könnyen főzhető, hántolt szemtermése elsősorban kásaként szolgál. Köles szavunk ugor eredetű, de lehetséges, hogy abban a korban más lisztes magvú, gyűjtögetett növényt jelölt. A bolgár-török korban már bizonyosan a ma ismert kölest jelentette, amit a honfoglaló magyarok is termesztettek. Vízjárta, mocsaras területeken, a tavaszi áradások miatt kipusztult búza helyén bőven termett, mert rövid tenyészidejű. Kevés gondozást kíván, gyeptörésekben szépen díszlik ezért rendszeresen vetették parlagba és frissen feltört rétek földjébe. A múlt század derekától rohamosan visszaszorult, helyette búzát, burgonyát, rizst fogyasztunk. Ma már kis területen főleg másodveteményként, takarmánynak termesztik.
A kétszeres a búzának, rozsnak egyenlő vagy 1:2-höz arányló vegyes keverék vetése. Előnye szemben a tiszta búza vagy rozs termésével abban rejlik, hogy valamivel biztonságosabb, mert a két gabonafaj közül egyik csak jól fizet. A parlaggazdálkodás idején gyakran a feltört földbe először búzát, majd a tarlójába, ahová sok szem kihullott, az árvakelésbe rozst vetettek, s így majdnem fele vetőmaggal kétszerest nyertek. Termése kenyérnek kitűnően megfelelt, és a búzánál több szalmát adott. A piac a 19. század közepétől egyre inkább a fehér, sikérben gazdag, jó minőségű búzalisztet kereste, és a bánsági színtiszta piros acélos búzáért jóval magasabb árat fizetett, mint a kétszeresért, és a 20. századra helyét a tisztabúza és a rozs foglalta el.
A pohánka, vagy hajdina kivételesen nem a pázsitfüvekhez tartozó, hanem dudvás szárú, fehér virágú növény, amelynek háromélű, lisztes makkocska termését daraként, kásaként vagy lepény formájában készítik el, mert lisztje nem áll össze. Táplálkozásra csak hántoltan alkalmas. Lisztje azonban nem áll össze, ezért csak, de kiváló takarmány is. Őshazája a Himalája és a környező ázsiai sztyeppe. Hazánk nyugati, nyirkos, csapadékos területein takarmánynak, méhlegelőnek, gyógynövénynek, zöldtrágyának termesztik. Vas vármegyéből már a 16. században feljegyezték termesztését.
A kukorica vagy népies nevein tengeri, törökbúza, málé. Ma az egyik legnagyobb területen termesztett szántóföldi növény. A kukorica minden ma létező fajtáját emberi tevékenység (nemesítés) hozta létre, vadon nem fordul elő, önmagában szaporodásra képtelen. A kukorica szemtermése alapvető élelmiszer. A darából és a lisztből puliszka, málé, lepény készül. A kukoricapehely, a keményítő, a szesz, a csíraolaj előállítás ipari eljárás. Állattenyésztésben szemesterményként való felhasználása mellett egészében betakarítva siló, csalamádéként zöld tömegtakarmánynak alkalmas, az érett kukoricaszár pedig téli takarmány.
A kukoricának a szemtermés alakja és minősége alapján több változata van. A lófogú kukorica a legértékesebb és legnagyobb területen termesztett változat. Ide tartoznak a fontosabb régi kukoricafajták, de a hibridkukoricák nagyobb része is lófogú kukorica. Szemtermése tetején lófogkupához hasonló horpadás van, színe sárga, fehér vagy vörös. Belső állománya csúcsi részén lisztes, oldalán és alján szaruszerű. A simaszemű kukorica a termesztésben kisebb jelentőségű az előzőnél. A sima keményszemű kukoricák szemtermése apró, és fehérjében gazdag, magát, illetve lisztjét emberi táplálkozásra is felhasználják. A csemege-kukorica szeme ráncos és zsugorodott, magas cukortartalma miatt konzervipari felhasználásra alkalmas. A pattogatni való kukorica szemtermése apró, kemény- üveges törésű, alakja szerint egérfogú és gyöngyszemű. A régi, hagyományos szabadelvirágzású fajtákat ma már felváltották a fajtakeresztezések, majd a beltenyésztéses hibridek.
Takarmány növények
Feltöltés alatt!
Ipari növények
Feltöltés alatt!
Vissza a nyitóoldalra
|